Az 1914-ben alapított Cumann na mBan (ejtsd: ku-mann na man) kezdetben szüfrazsettekből, szakszervezeti aktivistákból és szocialistákból állt, akik jogfosztottnak érezték magukat a kizárólag férfiakból álló Nemzeti Önkéntesekkel szemben. A szervezet középpontjában a társadalmi változás, a nők jogai és Írország köztársasággá való alakulásához fűződő joga állt – mindezek kivívásához szükség esetén akár fegyveres erőt is hajlandóak voltak alkalmazni.

Az 1916-os „húsvéti felkelést” megelőzően a Cumann na mBan hivatalosan is félkatonai szervezetté vált, az Ír Önkéntesekkel és az Ír Polgári Hadsereggel együtt. A felkelés napján a Cumann na mBan vezető tagjai revolverrel felfegyverkezve részt vettek a posta épületének a megrohamozásában, és lázadást szítottak Dublinban, elősegítve ezzel az ír forradalom kirobbantását.

Volt szerencsém beszélni Dr. Hélène O’Keefe-fel, aki jelenleg ír történelemből írja a doktoriját, és aki elvezetett a legjobb történelmi forráshoz: a háborús nyugdíjakkal foglalkozó gyűjteményhez.

A megsárgult és sűrűn gépelt papíron első kézből származó beszámolókat találtam azokról a nyugat-corki nőkről, akik életüket kockáztatva támogatták az ír függetlenségi háborút a britek ellen. Ez a kutatás közvetlenül inspirálta Nuala és Hannah Murphy karakterét, valamint A hetedik nővér története 1920-ban játszódó fejezeteinek többi bátor női szereplőjét. A nyugat-corki Ellie Sheehy, akiről röviden említést teszek a regényben, egyike volt ezeknek a bátor nőknek. A nyugdíjjegyzékből kiderül, milyen fáradhatatlan munkát végzett:

„A háza közelében, három mezővel arrébb volt egy fegyverraktár… egy doboz láda meg egy láda lőszer. […] A katonaság elvonulása után a házába vitte őket… Segített felszerelni a körülbelül 40 férfiból álló hadtestet.”

Nuala és Hannnah karakterén keresztül sikerült bemutatnom a Cumann na mBan által végzett néhány tevékenységet. Amellett, hogy titkos üzeneteket továbbítottak, kémkedtek, fegyvereket rejtegettek és „biztonságos házakat” működtettek, ápolták, etették és ruházták is az önkénteseket.

Ahogy A hetedik nővér történetében Ambrose is rámutat, a forradalom időszakából kevés nők által írt személyes feljegyzés maradt fenn. Míg például a gyors reagálású egység férfi tagjaitól számos beszámoló áll a rendelkezésünkre, a nők történetei még váratnak magukra. Remélem, hogy Nuala és Hannah történetei arra inspirálták az olvasóimat, hogy többet tudjanak meg az ír történelem e lenyűgöző epizódjáról.