Nyugat-Cork és Írország
Merryhez hasonlóan én is könnyes szemmel néztem a televízióban, amikor 1998-ban Bertie Ahern, a Taoiseach (az ír kormányfő) és a brit képviselők aláírták a nagypénteki békemegállapodást. Ez a békefolyamat kezdetét jelentette, és megszüntette a „szigorú” határt Észak-Írország és az Ír Köztársaság között, ami azt jelentette, hogy az emberek ismét szabadon utazhattak egyik országból a másikba.
Talán a legszembetűnőbb fejlemény az volt, hogy a zavargások vége óta lazult az egyházak által gyakorolt nyomás. Az én fiatalkoromban még szakadék volt a katolikus és a protestáns közösségek között, de az ifjabb generáció képes összeegyeztetni a különböző hiteket, és a közösségek lassan elfogadóbbá válnak egymással.
Amikor e szavakat írom 2021-ben, nehéz elhinni, hogy milyen hatalmas, földrengésszerű változások zajlottak le néhány év alatt. Csak remélni tudom, hogy ezek a változások tovább segítik Írországot az úton, amely végül elvezet a teljes toleranciához, és az ország meg a nép szabadon élvezhetik majd a szabadságjogokat, amelyekért oly keményen küzdöttek, miközben megőrizik pozitív, humoros és barátságos természetüket.