Beatrix Potter Nagy-Britannia egyik legfontosabb gyermekkönyvírója volt. Híres főhőse, Nyúl Péter a mai napig világszerte elbűvöli a gyerekeket. Az írónő igen sokoldalú volt. Ugyan szigorú értékrendet képviselő, viktoriánus családban nőtt fel, nemcsak író és illusztrátor, de természettudós, természetvédő, gazdálkodó és üzletasszony is vált belőle. Öröm volt erről az inspiráló hölgyről írni, aki a regényemben Flora esthwaite-i szomszédjaként és barátjaként jelenik meg. Beatrix tevékenységének egyik fontos eredménye, hogy a Tóvidék hatalmas területeit sikerült megóvnia a pusztulástól. A végrendeletében a birtokait Anglia népére hagyta, a kezelésüket pedig a Nemzeti Örökségvédelmi Szervezetre bízta, amelynek a történelmi és a természeti örökség védelme a feladata.

Beatrix 1866. július 28-án született a londoni Kensingtonben, egy vagyonos család gyermekeként. Kiskorában képzeletbeli karaktereket talált ki a maga szórakoztatására, tanulmányozta a körülötte lévő világot, és dokumentálta a skóciai, illetve a tóvidéki nyaralásaikat, amelyeket a szüleivel és a bátyjával töltött. Tizenöt és harmincéves kora között naplót írt, méghozzá titkosírással, amit ő fejlesztett ki. Ezt a titkos nyelvet csak 1958-ban fejtették meg, a naplóit pedig azóta kiadták.

Beatrix tehetséges művész volt, és a Dél-kensingtoni Múzeum (ma: Viktória és Albert Múzeum) képzésén művészeti oklevelet szerzett. Mivel többnyire autodidakta módon, illetve nevelőnőktől tanult, nem viselte jól a művészeti iskola szigorú szabályait. Ráadásul nőként hiába próbálta tudományos lapokban publikálni a gombatani rajzait, végül csak 1897-ben adták közre őket, amikor azokat megküldte a Linné Társaságnak.

Mindig is imádta az állatokat. A húszas évei elején vásárolt magának egy nyulat, amit Benjamin Bouncernek (Nyuszi Benjáminnak) nevezett el, és sok rajzot készített róla. Később lett egy másik nyula is, őt Péternek hívta.

Nyúl Péter első történetét egy Noel nevű kisfiúnak szóló levelében írta meg, aki az egykori nevelőnőjének a fia volt; ezzel a mesével akarta őt felvidítani a betegsége idején. Nyúl Péterhez később csatlakozott Tapsi, Füles és Pamacs is. Beatrix 1901-ben átdolgozta a meséket, és saját kiadásban jelentette meg őket a családja és a barátai számára.

Egy idő után felfigyelt rá egy kis londoni kiadó, a Frederick Warne & Co., és felajánlotta, hogy kiadja a műveit. 1902-ben jelent meg a Nyúl Péter kalandjai, amely azonnal sikert aratott. Beatrix ezután még huszonnégy mesét írt, illetve több egyéb könyvet is, amelyek ugyancsak ennek a kiadónak a gondozásában jelentek meg.

Beatrix a közös munkafolyamatok során beleszeretett a szerkesztőjébe, Norman Warne-ba, aki mindig fáradhatatlanul támogatta a tevékenységét. Bár a szülei ellenezték a kapcsolatot, 1905-ben eljegyezték egymást. Sajnos a jegyességük kérészéletűnek bizonyult, ugyanis Norman egy hónap múlva leukémiában meghalt. Beatrix egész életében viselte a férfitól kapott eljegyzési gyűrűt.

Beatrix gyászában a Tóvidékre vonult vissza, és megvásárolta a Hill Top Farmot Near Sawrey-ban, az Esthwaite Water nevű tó közelében lévő kis faluban. Itt kitanulta a földművelést és a juhtenyésztést, később díjakat is nyert Herdwick birkáival. Ettől kezdve a meséi nagy részét a szomszédjai inspirálták. A The Tale of Ginger and Pickles (Gyömbér és Savanyúság meséje) című történetet például Mr. Taylor falusi boltja ihlette.

Beatrix 1909-ben megvásárolta a sawrey-i Castle Cottage Farmot, folytatta a gazdálkodást, és továbbfejlesztette a birtokait. 1913-ban beleszeretett az ügyvédjébe, William Heelisbe, és hozzá is ment feleségül.

Ravasz üzletasszony lévén már 1903-ban szabadalmaztatta a Nyúl Péter-figurát, és az eladásukból, valamint a könyvei után kapott honoráriumból befolyt összegek igen vagyonos nővé tették. Amikor hetvenhét éves korában, 1943-ban meghalt, négyezer hold földet, tizenöt farmot, sok házat és egy jókora Herdwick birkákból álló nyájat hagyott hátra.

Beatrix Near Sawrey-i otthona ma is látogatható, mivel a Nemzeti Örökségvédelmi Szervezet múzeummá alakította át a Hill Top Farmot. Beatrix ikonikus angol híresség, akinek a mesekönyvei generációk óta szórakoztatják a gyerekeket… közöttük az enyémeket is!