Alice Keppel (1868 – 1947)

Hősnőm, Flora kénytelen elhagyni nyugodt, tóvidéki életét, hogy a londoni előkelő körökben jól ismert Alice Keppel házába költözzön. Flora hamarosan rájön, hogy Mrs. Keppel – a sokak által csak Bertie-ként ismert – VII. Edward király szeretője, az uralkodó ugyanis gyakran kereste fel az asszonyt a Portman Square-i otthonában. Bár Alice Keppel személye megosztotta a közvéleményt, kétségkívül okos, barátságos nő volt, az energiájával pedig mindenkit a hatása alá vont. A kor legnagyobb politikusait és arisztokratáit látta vendégül, Bertie szeretői közül pedig ő volt a legismertebb.

Alice 1868-ban született a Skóciában lévő duntreathi kastélyban, és ott is nőtt fel. 1886-ban vezették be elsőbálozóként a társasági életbe, és hamarosan a felsőbb körök elismert háziasszonya lett. Úgy tartják, hogy kék szemével, karcsú derekával, gesztenyebarna hajával és telt keblével a kor egyik legszebb asszonya volt.

Rengeteg kérője közül 1888-ban végül George Keppelt választotta, aki a 92. skót gyalogezrednél és a norfolki tüzérségnél szolgált.

Első lányuk, Violet 1894 júniusában született meg, őt 1900-ben Sonia követte. Róluk itt olvashat bővebben.

Alice 1897-ben ismerkedett meg Bertie-vel, a walesi herceggel, aki 1863 óta élt házasságban a dán hercegnővel, Alexandrával. Alice hamarosan Bertie megannyi szeretőjének egyike lett. A férfi a La Favorita becenevet adta neki.

Bár a viszonyukról mindig is keringtek pletykák a londoni körökben, Bertie 1898 februárjától kezdte látogatni Alice-t a Portman Square-i Keppel-rezidencián. Bertie 1901. január 24-én, Viktória királynő halálát követően VII. Edward király néven került a trónra.

A következő kilenc évben Alice – és férje, George – fontos szerepet töltött be a királyi udvarban, és szinte minden társasági eseményre meghívást kapott. A király fő pénzügyi tanácsadója, Sir Ernest Cassel segített Alice-nak a befektetéseivel, és rendkívül vagyonos nővé tette. Az asszony és a lányai minden évben elkísérték Bertie-t a franciaországi Biarritzba, ahol mindenki királynőként bánt Mrs. Keppellel.

Bertie-nek állítólag 1870-ben született egy törvénytelen gyermeke egy másik szeretőjétől, Lady Susan Vane-Tempesttől, Ramsgate-ben. A gyermek sorsáról azonban semmi egyebet nem tudni, és mivel Lady Susan 1875-ben meghalt, a titkot magával vitte a sírba.

A király egészsége élete utolsó éveiben megromlott. Mivel mindig is szerette a jó ételeket és italokat, elhízott, és annak ellenére, hogy krónikus hörghuruttal diagnosztizálták, sosem mondott le az általa olyannyira szeretett szivarozásról. 1910. május 6-án szívinfarktust kapott, majd kómába esett. Alice könyörgött Alexandra királynénak, hogy meglátogathassa az uralkodót a betegágyán. Meg is mutatta neki azt a levelet, amelyet Bertie írt neki 1902-ben, hogy bizonyítsa: maga a király szeretné, hogy az utolsó óráiban mellette legyen. Különböző tanúvallomások léteznek az esetről, de állítólag a hisztérikus Alice-t a palota őrei vonszolták ki a király szobájából. Az uralkodó éjjel háromnegyed tizenkettőkor hagyta itt az árnyékvilágot.

Úgy tartják, hogy Sir Ernest Cassel a király kérésére tetemes vagyont hagyott az ágya mellett. A szóbeszéd szerint Bertie a pénzt Alice Keppelnek szánta, de előbb meghalt, mint hogy átadhatta volna neki. Később a király kamarása visszajuttatta a pénzt Sir Ernest Casselnek.

Miután Alice-t és családját az új király és királyné, V. György és Teck Mária elűzte az udvarból, a londoni társasági élettől elvonultan éltek, és a következő két évben beutazták Olaszországot, Algériát, Ceylont, a Távol-Keletet és Kínát. 1912-ben tértek vissza Londonba. Az első világháború idején Alice ismét vacsorákat adott, és hétvégenként diplomatákat, politikusokat és haditudósítókat fogadott a házában.

1927-ben Alice a családjával az olaszországi Firenzébe költözött, és itt élt élete hátralévő részében, leszámítva azt az időszakot, amikor a második világháború idején átmenetileg visszatért Angliába. Amikor VIII. Edward lemondott a trónról – mivel feleségül kívánta venni a többszörösen elvált, amerikai Wallis Simpsont –, Mrs. Keppel állítólag azt mondta: „Az én időmben sokkal jobban intézték a dolgokat.” 1947. szeptember 11-én halt meg, és a firenzei Cimitero degli Alloriban, az otthonához közel helyezték örök nyugalomra.

Alice élete tökéletesen példázza az első világháború előtti, Edward korabeli angliai társadalmat, amelynek tagjairae a rengeteg étel, ital és a pénz élvezete volt jellemző. Vita Sackville-West Mrs. Romola Cheyne alakjában tette őt halhatatlanná Az Edwardiánusok című regényében: „Mrs. Cheyne erős és rendkívül bátor személyiség volt… keménysége és materializmusa ellenére nagyszerű lélek.”

Alice és Edward – az egykori walesi herceg – története szorosan kapcsolódik a jelenlegi walesi herceghez, Károlyhoz és második feleségéhez, Kamillához, a cornwalli hercegnőhöz. Alice Keppel Kamilla dédnagymamája volt, VII. Edward pedig Károly ükapja. A sors furcsa fintora, hogy mindkét nő – bár több évtized eltéréssel, de – a walesi herceg szeretője volt.

A könyv és a valóság