Az 1850-es években dr. Edouard Landowski elhagyta Lengyelországot és Franciaországba költözött. Hat gyermeke született, közülük a legfiatalabb a Paul nevet kapta. 1882-ben Paul szülei meghaltak, és ezután őt és a testvéreit a nagybátyjuk, Paul Landowski nevelte egy kis párizsi lakásban.

Amikor a nagybátyjuk is elhunyt, a legidősebb testvér, Ladislas vette át a családfői feladatokat, miközben orvosnak tanult.

Paul még csak ötéves volt, amikor egy rövid időre megvakult. Ekkor kezdett el kenyérbélből figurákat gyúrni, és mire befejezte az iskolát két szenvedélye volt: a szobrászat és az irodalom.

Az első úgymond szobra Szent Blandinát ábrázolta, és Chézy-sur-Marne kenyérsütőjében készült el, ahol az iskolaszünetben dolgozott. Ezenkívül drámákat és verseket is írt, valamint részletes jegyzeteket készített saját olvasmányélményeiről.

1893-ban Paul Landowski az Académie Julian képzőművészeti képzésén vett részt, valamint az orvosi egyetemen is sok időt töltött, ahol a felboncolt tetemekről kellett vázlatokat készítenie. A századfordulóra munkássága egyre ismertebbé vált, és számtalan díjjal tüntették ki. 1900-ban Dávid-szobrával megnyerte a Prix de Rome-ot.

Sok időt töltött Olaszországban, főleg a Villa Médicisben és a római Académie de France-on. 1906-ban visszatért Franciaországba, és egy műteremmel is rendelkező házba költözött, Boulogne-sur-Seine-ben.

1907-ben elvette Geneviève Nénotot, és két gyermekük született Nadie és Jean-Max. 1943-ban mindketten meghaltak a fronton. Geneviève 1912-ben hunyt el. Ám Landowski egy év múlva újraházasodott, és elvette Amélie Cruppit. Vele szintén két közös gyermeke született, Marcel és Françoise, akik maguk is sikeres művészekké váltak.

Paul Landowski harcolt az első világháborúban, és megkapta a Croix de Guerre hadikeresztet a somme-i csatában tanúsított hősiességéért. Miután visszatért Párizsba elkezdett dolgozni legkedvesebb művén, a Le Temple de l’homme (Az ember temploma) című alkotásán, amely komoly sikert aratott a kritikusok körében, ahogy Szent Genovéva art deco ábrázolása is 1928-ban Párizs egyik hídján, a Pont de Tournelle-en. Hasonló figyelemben részesült a Les Fantomes (Fantomok), a második marne-i csata francia áldozatainak emlékműve is a Butte Chalmonton, Észak-Franciaországban.

1929-ben ő lett a párizsi képzőművészeti iskola elöljárója, és nagy népszerűségnek örvendett művész- és építésztársai körében. Ugyanebben az évben Boulogne-Billancourtba költözött.

Párizsban harmincöt fontos emlékművét készített, annak környékén pedig további tizenkét alkotást jegyez.

Leghíresebb műve a Megváltó Krisztus szobra. Boulogne-Billancourtban hunyt el 1961-ben.