Az elátkozott rózsaszín igazgyöngy történetével nem sokkal azután ismerkedtem meg, hogy megérkeztem Broome-ba az esős évszak kellős közepén, amit a helyiek csak „nagy árvíznek” neveznek. A legenda bogarat ültetett a fülembe, és része lett CeCe már alakuló történetének.

Amint megtudtam, úgy száz évvel ezelőtt, amikor Broome – az Ausztrália északnyugati partján található kisváros – a világ gyöngy- és kagylókereskedelmének központja volt, egy gyöngyhalász egy különleges szépségű igazgyöngyre bukkant. Még mielőtt zsebre tehette volna, a gyöngybárója elkobozta tőle.

Egy részeges estén azonban egy másik gyöngyhalász ellopta a kincset, és eladta egy „csalónak”, aki lopott igazgyöngyökkel kereskedett. Ezt az embert azután tőrbe csalták, megölték – és ezzel párhuzamosan a gyöngyöt sújtó átokról szóló legenda is mind népszerűbb lett.

A gyilkosokat, a két kínai tolvajt elfogták, és egy másik bűntény miatt felakasztották. A gyöngy ekkor egy férfihoz került, aki hamarosan, még mielőtt megünnepelhette volna a jó szerencséjét, szívinfarktusban elhunyt. A következő tulajdonos öngyilkos lett, amikor ellopták tőle a gyöngyöt, a tolvaj pedig gyilkosság áldozatává vált…

Ahogy teltek az évek, amerre a rózsaszín gyöngy felbukkant, halált és szerencsétlenséget hozott… Végül 1912-ben Abraham de Vahl Davis, a híres gyöngykereskedő, Mark Rubin megbízottja állítólag tizenkétezet ausztrál fontért megvásárolta a kincset, ami akkoriban csillagászati összegnek számított. Végzetes, utolsó utazása során felszállt az SS Koombana fedélzetére, és sokan úgy hiszik, hogy a gyöngy a hajóval és annak százötven utasával együtt 1912. március 20-án elsüllyedt.

De vajon tényleg az óceán mélyén hever, vagy, ahogy a Gyöngynővér története meséli, soha nem is került fel a Koombana fedélzetére?

A broome-i gyöngybárók

A buddhista mitológia szerint az igazgyöngyök Buddha könnycseppjei, amelyeket ajándékként hullatott, hogy így segítse az árvákat és az özvegyeket. A valóság azonban egészen más: igazgyöngy akkor keletkezik, amikor a kagyló egy homokszemet vagy egy kagylóhéjdarabot érzékel önmagában, és elkezd kiválasztani egy ásványi anyagot, a gyöngyházat, hogy azzal vegye körbe a szennyeződést. A gyöngyházrétegek szép, sima felületű gömböt alkotnak, amely után az emberek évezredek óta sóvárognak.

Bár Broome-ban az 1860-es években vette kezdetét a szervezett kagyló- és gyöngykereskedelem, a yawuru őslakosok a rendelkezésükre álló töméntelen kagylóból már emberemlékezet óta készítettek díszeket és eszközöket. A lakosok és az óceán kapcsolata akkor változott meg, amikor megérkeztek az első fehér telepesek. Az őslakos embereket, legfőképp a nőket és a gyerekeket, arra használták, hogy „betakarítsák” a kagylót, amit akkor még a sekély vízből is ki lehetett halászni. Ám néhány év elteltével a több száz kilométeres partszakasz teljesen kiürült, és a gyöngybetakarítókat – gyakran az akaratuk ellenére – arra utasították, hogy mélyebbre és messzebb merüljenek a tengerben.

Aztán megkezdődött az az embertelen gyakorlat, amikor az őslakos nőket arra kényszerítették, hogy csupaszon merüljenek alá gyöngyöt halászni. Valószínűleg azért alkalmaztak szívesebben nőket, mert jobb volt a látásuk, és akár tizenhárom méter mélyre is alá tudtak merülni egyetlen lélegzetvétellel.

Az 1880-as években megjelentek az első búvárruhák és egyéb felszerelések, majd Japánból, Malajziából és Indonéziából a nagy szerencse reményében búvárok érkeztek Broome-ba. A kagyló egyre nagyobb ritkaság lett, a búvároknak pedig egyre mélyebbre kellett merülniük, sokszor akár hetvenöt méteres mélységbe is. A legnagyobb veszélyt a dekompressziós vagy keszonbetegség jelentette, amikor is a nagy nyomáson feloldódott nitrogén a felszínre emelkedés (vagyis a nyomás csökkenése) során buborékokat képez a szövetekben és a vérben. A betegség kínzó fájdalommal jár, és gyakran halálos kimenetelű.

Broome közel hatvan évig volt a gyöngykereskedelem központja, és a gyöngybárók – a gyöngykereskedelem vezetői – mindvégig hatalmas profitot termeltek. Broome a szélsőségek városa volt, úgy az időjárását, mint a népességét tekintve. Ahogy Kitty is megállapítja a Gyöngynővérben, noha a város igencsak távol esett mindentől, bármilyen luxuscikk eljutott a kikötőibe.