Q and A
Napnővér

1. Electra nagyban különbözik a testvéreitől, és a korábbi részekben ő tűnt fel a legritkábban. Nehéz volt rátalálni a hangjára?
Amikor elkezdtem írni a Napnővért, a történet jelenben játszódó részének álltam neki, nem a múltbelinek. Szerettem volna azonnal elmerülni Electra kaotikus életében, és megismerni a hangját. Aggódtam, hogy az olvasóim ellenszenvesnek találják majd, tekintettel arra, hogy a korábbi könyvekben csak rövid időre tűnt fel, és csak annyit lehetett róla tudni, hogy könnyen elveszti a fejét, drog- és alkoholproblémái vannak, és híres szupermodell. Nem akartam elrejteni a negatív tulajdonságait – ehelyett meg akartam mutatni, hogyan indul el az önfelfedezés és a rehabilitáció útján, és azt akartam, hogy fokozatosan olyan emberekkel vegye körül magát, akik törődnek vele. Úgy gondolom, sok olvasóm képes lesz együttérezni vele a magánya és a gyásza miatt, és megértik majd, hogy az alkohol- és droghasználat egyfajta megküzdési stratégia a részéről – így tompítja a szívfájdalmát. Én csodálom Electrát: vicces, és ugyan nem hibátlan, de a végletekig szenvedélyes, és remélem, hogy az olvasóim ugyanannyira megszeretik majd, mint amennyire én szeretem.

2. Miben hasonlít Electra a mitológiai példaképére?
Ha egy szóval kellene jellemezni Electrát, a névadójához hasonlóan ő is „elektromos”. A személyiségét a nevéből vezettem le: élektron, így hívják a borostyánt ógörögül, amelyről egykor azt hitték, hogy a nap energiája egy kőbe zárva. Számomra ez tökéletesen összefoglalj Electrát: heves és erőteljes energia, láncra verve. Energia, amely életet adhat, de önmaga ellen is fordulhat. Electra története arról szól, hogyan lesz úrrá az önpusztító aspektuson.

3. Már a kezdet kezdetén tudta, hogy Electra története részben Kenyában fog játszódni? Hogyan végezte a kutatást?
Mindig is szerettem volna felfedezni Afrikát, vonzalmamat Kenyához az ikonikus, Úri passziók című filmnek köszönhetem, amelyben Greta Scacchi, John Hurt és Charles Dance játszott. Elvarázsolt a Boldog-völgy lakóinak dekadens élete – a gazdag gyarmatosítóké, akik a játszóterükké tették ezt a vidéket. Felkeltette továbbá a kíváncsiságomat a Kenyában egymás mellett élő népcsoportok (fehér telepesek, maszájok, kikujuk, szomáliaiak, indiaiak) összetett viszonya.

A maszájokkal kapcsolatos kutatás igazi kihívásnak bizonyult. Eltökéltem, hogy nem akarok „turistaként” megismerkedni a kultúrájukkal. Ellátogattam hát a londoni School of African and Oriental Studies nevű intézménybe, és ott rábukkantam olyan beszámolókra, amelyeket maszáj tudósok írtak, nem pedig fehér gyarmatosítók

Ezután utaztam el Kenyába, és ahogy az ottani emberekkel beszélgettem, lassan megértettem, mennyire szeretik és a tisztelik a földet, és milyen szimbiotikus kapcsolatban léteznek vele. Elbűvölt az az üzleti/kereskedelmi kapcsolat is, amelyet a maszájok egyes fehér telepesekkel kialakítottak. Ilyen volt például Lord Delamere az 1900-as évek elején, aki gyakran hívott meg maszáj törzsfőket, hogy együtt hallgassák a gramofont. Gilbert Colville pedig arra használta fel a szoros kapcsolatait a maszájokkal, hogy a leggazdagabb marhatenyésztővé váljon Kenyában. Ő inspirált Bill Forsythe megalkotásánál.

4. Milyen kutatást végzett Kenya gyarmati időszakával kapcsolatban, és hogyan építette azt be a történetbe?
Mielőtt elutaztam volna Kenyába, több ember életrajzát is elolvastam, aki a Boldog-völgyben élt, például Idina Sackville-ét és Alice de Janzéét. Kiki Preston különösen elbűvölt; egyértelműen kora egyik legizgalmasabb, leglendületesebb asszonya volt. Szembesülnöm kellett azonban azzal, hogy nem sokat írtak „az ezüstfecskendős lányról”, és alaposan át kellett böngésznem a könyveimet, hogy többet megtudjak róla.

Amikor megérkeztem Kenyába, és beszéltem azokkal, akik tudtak mesélni a gyarmati időszakról, meglepődtem, mennyire különböznek az egyes beszámolók – a történelem egyértelműen szubjektív, és gyakran ellentmondásos. Ez egyrészt igencsak megnehezítette a könyv írását, mivel sosem lehettem benne biztos, melyik beszámoló a hitelesebb. Másrészt viszont meg is könnyítette, hiszen ez azt jelentette, hogy a művészi szabadságommal élve kitölthettem a réseket, lévén én fikciót írok. A Muthaiga Klub meglátogatása az utam egyik fénypontjának bizonyult; csodálatos volt egy olyan helyen lenni, ahol ezek a fantasztikus emberek táncoltak, mulattak, veszekedtek és szerettek.

5. A Napnővérben részletesen lefesti Electra útját és a rehabilitációs folyamatot. A Farm egy valós rehabilitációs központon alapszik?
A lehető legpontosabban és ugyanolyan érzékenyen akartam megrajzolni Electra rehabilitációját. Sokat merítettem az olvasóim személyes tapasztalataiból, amelyeket megosztottak velem, és a szívem legmélyéről köszönöm nekik, amiért olyan őszintén beszámoltak a függőséggel kapcsolatos tapasztalataikról. A Farm egy egyesült államokbeli rehabilitációs központon alapszik, amelyet titokban kerestem fel, mint egy fedett ügynök, hogy megismerkedhessek egy bentlakó páciens mindennapi életével, és az azt szervező struktúrával. Megtudtam, hogy alapvetően új, pozitív szokások kialakítása a cél, és hogy megértsék a gyökereit annak, mi hajtja a adott embert a függőségbe.

6. Több kihívással szembesült Electra történetének az írásakor, mint a korábbi köteteknél?
A korábbi könyvekben is foglalkoztam már komoly témákkal – például a Gyöngynővérben az ausztrál őslakosok vagy a Holdnővérben az andalúz cigányok helyzetével, ami mindkettő igazi reveláció volt, és szívfájdító volt megtudni, mennyi üldöztetést szenvedtek el a történelem során. A Napnővérben is központi téma a jogaiktól megfosztott emberek helyzete: a maszájoké, akiktől elvették a földjeiket, az afroamerikaiaké, akik rengeteget szenvedtek a jogi egyenlőtlenség miatta, és fiatal droghasználóké, akik nehezen találnak támogatást. A kutatásom inspirált arra, hogy előtérbe helyezzem ezeket a történeteket. Természetesen meg kellett küzdenem magammal is: vajon az én feladatom elmondani ezeket a történeteket fehér, ír szerzőként? Ugyanakkor kevesebb mint száz évvel ezelőtt az én őseim is másodrangúak voltak. Több kiadott szerzőre lenne szükség a jogaiktól megfosztott csoportokból, de amíg ezt elérjük, csak azt remélhetem, hogy konstruktívan hozzájárultam az ügyükhöz azzal, hogy felhívtam rá a figyelmet.

7. A hét nővér-sorozat egyik központi témája az anyaság. A sorozatban és a Napnővérben több, különféle anyát is láthatunk – gondolja, hogy létezik egy ideális anya?
Véleményem szerint az anyaságnak semmi köze a vérségi kapcsolathoz vagy a tökéletességhez, mert az anyák emberek, és mindannyian követünk el hibákat, miközben felneveljük a gyerekeinket. Számomra az anyaság azt jelenti, hogy jobban szereted a gyermekedet önmagadnál, és a legjobbat akarod neki. Cecily az egyik kedvenc szereplőm a könyvben, mert ő az anyaságon keresztül fedezi fel a szenvedélyét: hogy az oktatás révén tegye jobbá a világot – hiszen van valaki, akiért harcolhat.

Stella viszont egy teljesen másfél édesanya – ő a karrierjét a lánya jóléte elé helyezi, részben anyagi okok miatt. A karrierje során több ezer embert segít a kiállásával és a polgárjogi kampányaival, ám ironikus módon a saját lánya szenvedi meg ennek a következményeit.

8. Stellán keresztül az olvasó megismerheti az afroamerikai közösség küzdelmeit a polgárjogi mozgalmak időszakában. Hogyan közelítette meg ennek a megírását?
Nem akartam történelemelőadást tartani, de azt szerettem volna, ha Electra – és az olvasóim – megtudnák, milyen nehézségeken kellett keresztülmennie a nagyanyja generációjának, amíg kivívták azokat a jogokat, amelyeket ő most élvez. Ahogy Electra mondja, ő mindig úgy hitte, hogy a történelem lovagok, a hölgyeikről és a lovagi tornákról szól – sosem gondolta, hogy történelem lehet az az időszak is, amely még él az emberek emlékezetében, és amely még mindig befolyással bír az életünkre és a családunk életére. Az idősek oly sokat taníthatnak nekünk! Ők voltak a feminizmus és a nőként a jelenben élvezett viszonylagos szabadságunk úttörői. Remélem, hogy az olvasóim megkérik a nagyszüleiket, hogy meséljenek nekik a saját útjukról.

9. Zed feltűnik a Napnővérben, és viszonya van Electrával – végig ez volt a terv?
Tudom, hogy sok olvasóm nem szereti Zedet – ahogy én sem, különösen a Holdnővér után. És igen, tudtam, hogy Electra életében is fel fog bukkanni. Végig ez volt a terv, hiszen Zed és az apja, Ögörg Eszu mindketten a görög istent, Zeuszt reprezentálják, akinek bizony megvan a maga történet némelyik nővérrel. Tulajdonképpen a görög mitológiában Zeusz az apja Electra jó néhány gyermekének. Ám ahogy Electra előrehalad a józanság felé vezető úton, úgy húzódik el Zedtől, aki a legrosszabbat hozza ki belőle. Vajon most láttuk utoljára Zed Eszut? Nos, meg kell várnunk, hogy ez kiderüljön.

10. A hét nővér-sorozat immár nemzetközi jelenség. Meghaladta a várakozásait a sikere?
Igen! Amikor eszembe jutott az ötlet, és elmeséltem a kiadómnak, hogy szeretnék egy sorozatot írni, amely a Plejádok hét nővérén alapul, csak bámultak rám, és azt gondolták, elment az eszem. De bíztak bennem, és megengedték, hogy megírjam az első kötetet, és amikor az sikeres lett… nos a többi már történelem.

Az olvasóim bátorítása és izgatottsága mind motivál, és mélységesen meg vagyok döbbenve, hogy hány ember olvassa a sorozatot világszerte. Rengetegen írnak nekem, hogy tudassák, milyen sokat jelent számukra a sorozat, és remélem, hogy D’Aplièse nővérekkel és a nagyban különböző útjukkal valamilyen formában mindannyian tudunk azonosulni.

11. A Napnővér egy igen drámai pillanatban ér véget. Mi vár a D’Aplièse nővérekre a hetedik részben?
Azóta vártam, hogy leírhassam a Napnővér utolsó mondatát, amióta elkezdtem a sorozatot 2013-ban, szóval ez egy igen jelentős pillanat volt számomra. A hét nővér-sorozat írása fantasztikus utazás volt, és bár a cselekmény előrehaladt, az egész sorozaton átívelő rejtély még mindig megoldatlan. Remélem, az olvasok izgatottan várják, hogy a hetedik kötetben többet is megtudjanak arról, ki is a hiányzó nővér, és hogy #kipasalt.