A MASZÁJOK ÉS A LÁZFÁK

A maszáj törzs kutatása éppoly nehéznek bizonyult, mint az ausztrál őslakosoké a Gyöngynővérben: túlnyomórészt orális kultúráról van szó, és a róluk szóló írásos anyagok szerzői többnyire fehér telepesek voltak.

Így a kenyai terepkutatás mellett felkerestem a londoni Keleti és Afrikai Tanulmányok Iskoláját, ahol rátaláltam a maszáj törzs újabb generációihoz tartozó szerzők saját kultúrájukról és hagyományaikról szóló írásaira.

A maszájok ma a kenyai Nagy-hasadékvölgyben és annak környékén élnek, és mivel nomád életmódot folytatnak, nemzedékek óta vándorolnak Kenya és Tanzánia területén. A maszáj harcosok, akiket moranoknak hívnak, hatalmas erejükről és fondorlatos harcmodorukról híresek.

A marhatartás mindig is központi helyet foglalt el ebben a kultúrában; ez az élelmük, a vagyonuk és a hatalmuk fő forrása. A gyerekek megtanulnak gondoskodni az állatokról, és énekelni nekik. A maszájok abban hisznek, hogy a világ minden szarvasmarhája természettől fogva az övék, így nem meglepő, hogy a fehér telepesektől gyakran ellopták az állataikat.

A kenyai Nagy-hasadékvölgy látképe

Ilyen fehér telepes volt Gilbert Colville is, aki a Napnővér Bill nevű karakterét inspirálta. Colville megtanulta a maszájoktól, hogyan kell gondoskodni a marhákról, és kétszázezer holdnyi földjével és huszonkilencezer szavasmarhájával Kenya legsikeresebb gazdálkodója volt az 1950-es években.

Maszáj pásztorokat fogadott fel, hogy vigyázzák az állatait, megtanulta a nyelvüket, és tisztelettel bánt velük. Ezenkívül megismertette velük a lépfene és a marhavész elleni oltást, hogy a saját csordáikban is alkalmazhassák.

Egy maszáj férfi és a fia gondoskodik a boran marhákról

Gilbert Colville az Úri passziók című filmben, John Hurt alakításában

A fehér telepesek eredetileg azt hitték, hogy a lázfa (amely egyfajta akác) okozza a malárialázat, mivel megfigyelték, hogy olyankor kapják el a betegséget, amikor ilyen fa közelében járnak.

Lázfák

Idővel azonban megtudták a maszájoktól, hogy nem a nedves, mocsaras vidéken élő fa terjeszti a maláriát, hanem a szúnyogok. A maszájok valójában a fa porrá őrölt kérgét használják a láz és a szemfertőzések kezelésére, a fa gyökerét pedig a malária gyógyítására.

A fa tüskés ágait kerítésnek is használták, hogy távol tartsák a vízilovakat és más vadállatokat a földjeiktől, a fa leveleit és terméstokjait pedig az állataiknak adták takarmányként.

A britek 1880-as megérkezése betegségeket és katasztrófát zúdított a maszáj népre: a csordáikat tüdőbetegség kezdte tizedelni, az embereket pedig a kolera és a bárányhimlő, így a félmilliós lakosságból összesen negyvenezren maradtak. A földjeiket elvették, és a második világháború idején az állataikat be kellett szolgáltatniuk a hadseregnek.

Fiatal maszáj moran a híres „ugráló táncot” adja elő

A szamburu maszáj törzshöz tartozó nő, nagy gyöngynyaklánccal

A maszájok folytatták a nomád életmódot, és őrizték a hagyományaikat. Jól értettek a bonyolult gyöngyfűzéshez, és az ékszereik nemcsak szépek voltak, de jelezték a családi állapotukat, és azt is, hogy melyik klánból valók. Az okkert használták a hajuk és a bőrük pirosra festésére.

Amióta Kenya 1963-ban elnyerte a függetlenségét, a maszájok további földeket veszítettek a mezőgazdaság, az újraelosztási programok és a vadrezervátumok miatt. A kenyai és a tanzániai kormány próbálja meggyőzni a maszájokat arról, hogy adják fel nomád életmódjukat, és telepedjenek le a kijelölt helyeken (ilyen a Masai Mara Nemzeti Rezervátum, ahová sok turista látogat el, hogy megtapasztalja a maszáj „életstílust”). A modern világban egyre nehezebb fenntartani a maszáj életmódot, ezért a Napnővérben mindenekelőtt szerettem volna ízelítőt adni abból, milyen is volt annak idején ez a csodálatos kultúra.

A könyv és a valóság