A SPANYOL CIGÁNYOK ÉS A FLAMENCO
A flamencónak négy lényegi eleme van: a gitár (guitarra), az ének (cante), a tánc (baile) és végül a duende, vagyis az őserő, a lélek. A duende a legmélyebb érzelmekből születik – egy misztikus erő, amelyet szavakba önteni nem lehet, csak érezni, illetve a flamencón keresztül kifejezni.
Én is éreztem a duendét, amikor a flamencotáncosokat néztem a granadai Sacromonte barlangjaiban, és ahogy egyre többet tudtam meg e művészet múltjáról, rájöttem, hogy elválaszthatatlanul összekapcsolódik a gitanók, vagyis a spanyol cigányok élettapasztalatával.
Az ének és a tánc lételeme a gitano kultúrának. A flamenco nemcsak egyfajta zeneművészet, hanem életforma, viselkedésminta, vérmérséklet és szenvedély is számukra.
A cigány balladák megannyi idő elteltével alakultak át a ma ismert flamencóvá, és a gitanók úgy tartották életben az ősi dalokat, hogy továbbadták a gyermekeiknek, vagy lejegyezve terjesztették a falvak között.
A kutatásaim során mindig ugyanazokkal a nevekkel találkoztam. Ez azért van így, mert összesen huszonöt jelentős flamencocsalád létezett, és a legtöbb művész így vagy úgy, de rokoni kapcsolatban állt egymással. A flamencoművészek szoros közösséget alkottak, és gyakran összegyűltek a sacromontei szent barlangokban, hogy a művészetüket ünnepeljék.
1922-ben a flamenco-zeneszerző, Manuel de Falla flamencoversenyt rendezett, hogy új tehetségeket találjon. Az El Concurso de Cante Jondót (A mély dal versenye) az Alhambrában rendezték meg. Amatőrök és profik egyaránt indultak rajta, és ez a történelmi esemény ihlette Lucía útjának kezdetét, amelyre rálépve végül nemzedéke leghíresebb flamencotáncosává vált.
A granadai Alhambra, ahol a nagy flamencoversenyt rendezték 1922-ben.
A könyv és a valóság
 |
 |
 |
 |