Kérdések és válaszok
Gyöngynővér

1. Milyen kapcsolat van a negyedik nővér, CeCe és a mitológiai párja között?
Ahogy ezt maga CeCe is elmondja, a hét mitológiai nővér közül Celaeno történetéről és személyiségéről lehet a legkevesebbet tudni. Így hát fogtam a hozzá fűződő mítosz alapköveit, és szabadságot adtam ennek a lánynak, hogy a saját sorsát alakítsa Ausztráliában. Ez a hely ugyanis nemcsak az új lehetőségek hazája, de különös módon a hét nővér mítoszának a fellegvára is, ahol az őslakosok kultúrájában kiemelten fontosak e mitológiai nőalakok.

2. CeCe sok szempontból pontosan az ellentéte a nővérének, Csillagnak. Ön hogyan talált rá a hangjára?
Bevallom, CeCe története volt az, amelynek a megírásától a leginkább tartottam. Attól féltem, hogy az olvasókban negatív vélemény alakul ki róla, mielőtt elolvasnák a Gyöngynővért, a korábbi regényekben ugyanis zsarnokinak és meggondolatlannak tűnhetett. Az Árnyéknővérben Csillag nézőpontjából láthatjuk, hogyan látszik elhidegülni a kapcsolatuk. Ám – ahogy CeCe is mondja – egy történetnek mindig két oldala van, és a Gyöngynővér az ő könyve lett. CeCeről írni valóságos reveláció volt számomra. Igazán különleges és érdekes az, ahogyan az életet szemléli. Mindig ostobának nevezi magát, de csak a diszlexiája miatt, mivel valójában okos, vicces, tehetséges, és nagyon-nagyon igazi, hús-vér figura. Amikor megismerkedünk vele, szörnyen sebezhető, rengeteg kétség gyötri önmagával kapcsolatban, és azt hiszem, még soha egyetlen karakteremnél sem éreztem azt, hogy ennyire védelmezni akarnám, mint nála, CeCenél.

3. Mi indította arra, hogy Ausztráliáról írjon?
Ez volt az egyetlen kontinens, ahol azelőtt még sosem jártam… akárcsak a főhősöm. És valószínűleg ugyanazon tudatalatti okból volt ez így, mint CeCenél: én is gyűlölöm a pókokat. Ám amikor megérkeztem, teljesen lenyűgözött a táj – különösen az Alice Springst körülvevő Seholország –, valamint a történelem és az emberek. A Gyöngynővérben ennek a hatalmas és hihetetlen kontinensnek csak egy igen apró szegletéről írok. Rengeteg felfedeznivaló van még, és remélem, egy nap visszatérhetek oda.

4. Korábban is írt már Thaiföldről (a Hothouse Flower [Melegházi virág] című regényében). Milyen érzés volt visszatérni ebbe az országba a Gyöngynővérben?
Thaiföld az egyik kedvenc helyem, ahová minden évben elutazom a családommal. Phra Nang Beachet szeretjük a legjobban. Egyszer, kora reggel épp a parton sétáltam, amikor Ace karaktere és története megszületett a fejemben. Az emberek azért látogatnak el erre a varázslatos félszigetre, hogy „megtalálják önmagukat”, és ez megfelelő helynek tűnt CeCe számára is, hogy elkezdje az utazását, és itt összeszedhette a bátorságát, hogy továbbinduljon Ausztráliába. A Gyöngynővér első piszkozatát is Thaiföldön írtam egy egylábú pásztormejnó társaságában.

5. Mélyreható történelmi kutatásra lehetett szükség ennek a regénynek a megírásához. Hogyan fogott hozzá?
A kutatómunka pontosan olyan volt, mint maga Ausztrália: hatalmas! Mindig azzal kezdem, hogy elolvasok mindent, amihez csak hozzáférek. Ausztráliai ott-tartózkodásom során pedig sok, ma már nehezen fellelhető könyvet találtam, amikből rengeteg részletet tudtam meg a broome-i gyöngyhalászati iparágról. Az őslakooks kultúrájáról sajnos többnyire fehérek írtak, méghozzá az ő saját és nem annyira az őslakosok nézőpontjából. Ez a kultúra szájhagyomány útján terjedt a különböző nemzedékek között. Szerencsére találtam több online forrást is – ilyen volt például a yawuru nép honlapja (akikről a broome-i történetben írok) –, ahol fellelhető a saját szótáruk, valamint a hagyományaikkal és az álomidő-történeteikkel kapcsolatos megannyi információ.

Az SS Koombana elsüllyedése az ausztrál történelem egyik legnagyobb tengeri katasztrófája volt. Amikor a Koombanáról vagy a Broome-ról szóló történelmi szövegeket olvastam, észrevettem, hogy futólag mindig megemlítik a Gyöngynővér történetébe is beleszőtt, rózsaszínű gyöngyöt. Az átokkal kapcsolatos híresztelésekről az 1937-ben írt, Forty Fathoms Deep (Hetven méter mélyen) című könyvben olvastam, amely a broome-i gyöngyhalászokról szól. A legenda szerint a rózsaszínű gyöngyöt egy fehér gyöngybáró találta, de egy gyöngyhalász ellopta tőle. Majd a halásztól két kínai tolvaj rabolta el, aztán eladták egy férfinak, aki később szívinfarktust kapott, és meghalt. A következő tulajdonosa öngyilkos lett, amikor ellopták tőle az igazgyöngyöt, 1905-ben pedig egy kereskedőt öltek meg miatta. A különböző források egyetértenek abban, hogy az értékes kincset egy Abraham De Vohl Davis nevű, egykori gyöngyhalász vásárolta meg húszezer fontért, mielőtt felszállt a Koombanára, ám ezt követően senki sem hallott felőle. Persze az is meglehet, hogy soha fel sem jutott a hajóra…

6. Mi lepte meg a leginkább az ausztráliai utazása során?
A Plejádok mítoszával kapcsolatos fő forrásom Munya Andrews The Seven Sisters of the Pleiades (A Plejádok hét nővére) című könyve volt. Andrews maga is a nyugat-ausztráliai Kimberley térségéből származik, és lenyűgöző volt ellátogatni ezeknek az évezredeken át a szájhagyomány útján terjedő történeteknek a forrásához. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy bár tudtam, mennyire fontos szerepet kap az őslakosok kultúrájában a hét nővér, nem számítottam arra, hogy a mítosz ennyire a mindennapok részét képezi. Alice Springsben sétálva lépten-nyomon szembesültem azzal, mennyire tisztelik itt ezeket a mitológiai nőalakokat. Olyan volt, mintha hazatértem volna, és akárcsak CeCe, én is teljesen beleszerettem Seholországba.

7. CeCe először Chrissie-től hall az őslakosok hagyományairól és kultúrájáról. Milyen érzés volt olyan nehéz kérdésekről írni, mint az ausztráliai rasszizmus és a gyarmatosítás?
Nem állt szándékomban politikai vagy társadalmi állásfoglalást megfogalmazni; nekem mindig a karaktereim mondják el a történetüket és a tapasztalataikat, én pedig leírom őket. Ausztrália az ellentmondások országa… még fiatal, most fedezi fel magát, akárcsak a Gyöngynővér főszereplője, CeCe. A kutatásaim során sok történelmi beszámolót olvastam arról, milyen volt az élet Ausztráliában az 1788-as gyarmatosítástól napjainkig, ezenkívül sokat tudtam meg az ausztrál őslakosok és a Torres-szigeteki nép ötvenezer éves örökségéről. Camira és Alkina karaktere ezeken a beszámolókon alapul, Kitty életét pedig a kietlen vidék (az ún. Outback) nagyszerű úttörő asszonyairól mintáztam, akiket a férjeik hoztak Ausztráliába, és akiknek ezen a durva, kegyetlen tájon kellett kialakítaniuk az életüket. Egytől egyig csodálom azokat az embereket, akik annak idején a jobb élet reményében hajóra szálltak, hogy Ausztráliába jussanak. Igen bátornak és merésznek kell lenni ahhoz, hogy valaki elutazzon a világ másik felére, az ismeretlenbe.

8. A Gyöngynővérben az egyik valós alak egy őslakos festő, Albert Namatjira. Mi késztette arra, hogy írjon róla és az otthonáról, a hermannsburgi misszióról?
Tudtam, hogy Albert Namatjira volt Ausztrália leghíresebb őslakos művésze, de igazán akkor keltette fel az érdeklődésemet, amikor először láttam egy vízfestményét. A stílusa igencsak különbözik azoktól az élénk színekkel teli pontfestményektől, amilyeneket egy magamfajta laikus egy őslakos festőtől vár. Sok mindent megtudtam Rex Battarbeehez, a mentorához fűződő kapcsolatáról, illetve arról, hogy a művészete mennyire lenyűgözte és összezavarta a kritikusokat, akik nem értették, hogy egy őslakos művész miként festhet ilyen „nyugati módon”. Igazán gyönyörű tájképekről van szó, amik első ránézésre impresszionista stílusúak, amit Rex Battarbee tanított neki, de az ég, a fák és a hegyek között végtelen rejtett forma és alak bújik meg, amely az őslakoskultúra spirituális oldalát tükrözi.

Kocsival szeltem át Seholországot, hogy a saját szememmel láthassam a hermannsburgi missziót, ami ma védett történelmi emlékhely. A helyi idős őslakosok irányítják, akik napjainkban is az integráció szellemében tevékenykednek, és követik Albrecht atya példáját, aki meg akarta ismerni az arrernte nép szokásait.

10. Korábban már említette, hogy egy láthatatlan, rejtett cselekményszál fut végig a regényeken. Adna valamilyen fogódzót azzal kapcsolatban, hogy mit rejt a Gyöngynővér? Mire kell odafigyelnünk a sorozat következő részeiben?
Az összes könyvben vannak rejtett utalások, és naponta kapok az olvasóktól leveleket, amelyekben arról kérdeznek, azt találgatják, hogy ki is Pa Salt (#whoispasalt), és hogy hol lehet a hiányzó hetedik nővér. Egyiket sem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni! A könyveken átívelő cselekmény részletei egy szigorúan titkos fájlban találhatók. A világon mindössze hat ember ismeri a történet végét. A hét nővérből készülő tévésorozat alkotóinak ugyanis muszáj volt megírnom.

10. Yes, whilst you were writing The Pearl Sister, you made a deal with a Hollywood production company for a TV adaptation of The Seven Sisters series.
The series has been optioned by Raffaella di Laurentiis’s production company, and the project is still in its early stages. The production company are very brave – they have their work cut out for them, as the story spans over so many locations and time periods, but I trust them completely to translate the sisters’ journey to the screen.

11. Igen, a Gyöngynővér írása közben kötött egy megállapodást egy hollywoodi produkciós céggel A hét nővér tévés adaptációjáról.
Raffaella de Laurentiis produkciós irodája vette meg a jogokat, de a projekt még a kezdeti szakaszban van. A produkciós iroda igen bátor… jó nagy fába vágták a fejszéjüket, mivel a cselekmény rengeteg különböző helyszínen és korban játszódik, de tökéletesen megbízom bennük, hogy meg tudják filmesíteni a hét nővér történetét.

12. CeCe és Chrissie kapcsolata nagyon gyengéd és összetett. Mondana még valamit az utazásról, amelynek során CeCe rátalál önmagára?
Amikor CeCe elindul Ausztráliába, először esik meg vele, hogy Csillag nélkül kel útra. Igazán lenyűgöző volt arról írni, hogyan alakul a kapcsolata Ace-szel és Chrissie-vel, akik nagyon különböző emberek, és mindketten mást hoznak ki CeCeből. Amíg a lány Ace-ből önbizalmat merít, és a barátjává lesz, Chrissie segít neki megtalálni önmagát, a gyökereit és azt, mit is jelent valójában az otthon fogalma. A regényben CeCe mindvégig harcol az identitásával, ahogy tesszük azt mindnyájan valamilyen módon az életünk különböző pillanataiban. CeCe karaktere „alakulóban van”, és a regény végére sem kerül teljesen tisztába a szexualitásával, de legalább belekezdett az önmegvalósítás folyamatába, újra felfedezte a tehetségét, a művészet iránti szenvedélyét, és meglesz benne a kellő önbizalom is, amire oly nagy szüksége volt.

13. Mondana néhány szót a sorozat ötödik könyvéről, Tiggy történetéről?
Tiggy a leginkább spirituális személyiség a nővérek közül. Hópehelynek nevezi magát, és elfogadja, hogy a testvérei különösnek és nyugtalanítónak találják mindazt, amiben hisz, illetve a gyakran tűpontos jóslatait is. Ahogy az az efféle adottságokkal lenni szokott, Tiggy sem biztos abban, hogy ez a látnoki képesség vajon nem átok-e, mivel folyton bajba sodorja. A Holdnővérben a fenséges Skót-felföldre utazunk, egy vad, havas felföldi birtokra, és megismerkedünk az elbűvölő helyi emberekkel, akik összebarátkoznak a lánnyal. Ahogy Tiggy elindul, hogy feltérképezze a múltját, eljut Spanyolországba, Granadába, a pazar Alhambra-palotába – ez a Sacromonte hét szent barlangja fölé magasodik, amelyek visszaverik a flamenco zene hangját…