Hermannsburg és Albert Namatjira

A Gyöngynővérben CeCe a gyökerei felkutatása közben eljut a hatalmas ausztráliai Red Centre térség egy kis településére, az Alice Springs közelében lévő hermannsburgi misszióba. Itt sokat megtud Albert Namatjiráról, a misszió kedvencéről, a huszadik század egyik leghíresebb őslakos művészéről.

A hermannsburgi misszió Alice Springs közelében, Ausztrália szívében

A kietlen vidék (Outback) felfedezése Alice Springs közelében a januári hőségben

A hermannsburgi evangélikus missziót 1877-ben alapította egy észak-németországi lelkész. Hamarosan interkulturális faluvá vált, ahol az európai és az arrernte kultúra keveredett egymással.

Az egyik első lelkész Carl Strehlow volt a misszióban, aki arrernte nyelvre fordította a Bibliát. Fia, Theodore (Ted) a Gyöngynővérben Charlie barátjaként jelenik meg. Ted híres antropológus lett, és Ausztrália-szerte ismertté tette az arrernte kultúrát.

Carl Strehlow atya és felesége, Frieda a hermannsburgi kertben, 1896-ban

Ted Strehlow az arrernte nép két öregjével. Könyve,a Songs of Central Australia (Közép-Ausztrália dalai) – amelyet ma már szinte lehetetlen fellelni – az arrernte szájhagyomány egyik legteljesebb gyűjteménye.

Albrecht atya 1922-ben vette át a hermannsburgi misszió vezetését, és Ted Strehlow-val karöltve támogatta Albert Namatjirát, valamint több őslakos művésztársát, és további őslakos telepek létrehozásáért fáradozott.

Albert Namatjira 1902-ben született Hermannsburgben. Bár megkeresztelték, megőrizte az arrernte vallási hitet, és gyakran „elbarangolt” a vadonba a rokonaival, egy alkalommal több hétre is eltűnt.

Albert Namatjira a kisteherautójában Fotó: Ern McQuillan

Albert és felesége, Rubina (Rosie) fényképe

Tizenhét éves korában megszökött egy más „bőrszínű” csoport leányával, és elvette feleségül. Hét közös gyermekük született. A feleségét később megkeresztelték, és a Rubina nevet kapta.

1934-ben, az akvarellfestő, Rex Battarbee ellátogatott a misszióba, és kiállította a Macdonnell-hegységről készült festményeit. Albertet lenyűgözték a képek, és megkérte a festőt, hogy tanítsa, mire Rex a szárnyai alá vette. Albert tehetsége kisvártatva ki is bontakozott. 1938 decemberében rendezték meg az első önálló kiállítását.

Albert akvarelljei lenyűgözték és összezavarták az ausztrál művészvilágot. A kritikusok nem értették, miért fest egy őslakos művész „európai” stílusban, nem pedig a hagyományos pontfestészet módszerével.

Albert két akvarell tájképe Hermannsburg környékéről, az előtérben az egyik a híres eukaliptuszfával

Albert más fiatal őslakos művészeket is inspirált, és később megalapította a Hermannsburgi Iskolát. Olyannyira híressé vált, hogy 1954-ben Canberrában bemutatták Erzsébet királynőnek és Fülöp edinburghi hercegnek. Állítólag aznap korán kelt, hogy órákon át gyakorolja a meghajlást.

1957-ben a feleségével együtt az őslakosok közül elsőként kapta meg a teljes állampolgársággal járó jogokat, amelyeket még egy évtizedig minden más őslakostól, köztük Albert és Rubina gyermekeitől is megtagadtak. Albert élete azonban tragikus véget ért. Hosszú éveken át küzdött szívbetegséggel és alkoholproblémákkal. 1958-ban letartóztatták, és hat hónap kemény fizikai munkára ítélték, amiért rumot adott a törzse tagjainak (ami akkoriban törvényellenes volt Ausztráliában). Börtönbe került, többé nem akart festeni, és mély depresszióba zuhant. Nem sokkal ezután meghalt.

Albert gazdag életművet hagyott hátra, és leszármazottjai közül sokan maguk is neves művészek.

Hermannsburg ma a nemzeti történelmi örökség emlékhelye, és bárki felkeresheti a csodálatosan megóvott épületeit, ahogy tettem azt én is, amikor CeCe történetéhez végeztem kutatásokat.

A hermannsburgi kápolna belülről és kívülről (ide viszi Kittyt Mister D. a Gyöngynővérben).

A könyv és a valóság