Amikor a CeCe történetével kapcsolatos kutatásaim miatt Ausztráliában utazgattam, nagy hatással volt rám az őslakos népek világlátása és a természethez fűződő lenyűgöző kapcsolata.

Az őslakos hit szerint az élet minden jelenlegi formája egy hatalmas hálózat része, amelyet az álmok (más néven álomidő) nagy Őseinek a szellemeihez lehet visszavezetni.

Az álomidő-történeteket dalokon, táncokon, ceremóniákon és meséken keresztül adják tovább, és CeCe is így szerez tudomást róluk a nép egyik öregjén, a nagyapján keresztül a Gyöngynővér című regényben.

Az álomidő mindennek a kezdete, az „idő előtti idő”. Az Ősök (akiket általában félig állat, félig ember alakban ábrázolnak) a föld sötétjéből bukkantak elő egy teljesen lapos tájon. Velük együtt megjelent a nap, és mindent elárasztott fénnyel, hogy az Ősök láthassák, merre utaznak, hogy aztán megteremthessék a folyókat, a hegyeket, a fákat és a völgyeket. Aztán megalkották az embereket, az állatokat és a növényeket. Megteremtették a vizet, a levegőt, a földet és a tüzet, végül pedig a holdat és a csillagokat.

Az erőfeszítéstől kimerülten visszatértek a földbe aludni. Némelyikük szelleme azonban nem nyugodott, és beköltözött bizonyos fákba, barlangokba, hegyekbe és a természeti táj egyéb elemeibe, amelyek így szent helyekké váltak.

A különböző ausztrál őslakos csoportoknak saját vallásos hitük, történeteik, szent helyeik vannak, de az álomidőn keresztül mind összekapcsolódnak.

Az őslakos népek több mint ötvenezer éven át a föld gondozói voltak, szimbiotikus adok-kapok kapcsolatban éltek a természettel. Minden csoportnak megvolt a saját beavatási szertartása, amelynek során a tizenhárom éves fiúk és lányok megtanulják a szent dalokat és táncokat, majd a gondjaikra bíznak valamilyen állatot vagy növényt. Így tehát minden egyes élőlényt tiszteltek és óvtak, és a túlélést biztosító láncolat átszőtte az egész kontinenst.

A férfivá avatott fiúk egy csurungakövet kaptak, vagyis egy csiszolt kő- vagy fatárgyat, és az ebbe karcolt totem szimbolizálta a lényt, amelyet az illetőnek védelmeznie kellett. A csurunga nagyjából azt jelenti: rejtett titok.

Albert Namatjira például a repülő mézhangya családjához tartozott, és a Gyöngynővérben CeCe ősei is ezt a rovart védelmezték, amely nemcsak az ausztráliai ökoszisztéma nélkülözhetetlen része volt, de élelmet is biztosított az embereknek, és megvoltak a hozzá fűződő álomidő-hagyományok.

A Gyöngynővérben CeCe elutazik az Északi-Területen lévő Alice Springsbe, majd Hermannsburgbe, ahol megismerkedik az arrernte néppel, és azt is megtudja, milyen nagy tisztelet övezi a hét nővért e nép körében. Amikor én ezen a vidéken jártam, elámultan azon, hogy lépten-nyomon a hét nővért ábrázoló képekbe botlottam. Akárcsak CeCe, én is úgy éreztem, hogy egy erőteljes világmítosz központjában vagyok.