Mindig is azt terveztem, hogy a Holdnővér egyes részei Spanyolországban játszódnak majd. Azt is tudtam, hogy a flamenco Tiggy történetének szerves részét fogja képezni.

Carmen Amaya a nemzedéke egyik leghíresebb és legszenvedélyesebb flamencotáncosnője volt. Gitano, vagyis spanyol cigány családba született, és úgy döntöttem, hogy róla mintázom meg a regénybeli Lucía Amaya Albaycínt. Meñiquét pedig Agustín Castellón gitáros, Carmen szeretője ihlette, akit Sabicasnak becéztek.

Carmen 1913-ban egy rendkívül szegény, barcelonai cigány családba született. Később azt állította, hogy a sacromontei hét szent barlangban látta meg a napvilágot Granadában, a flamenc világ szívében.

Az anyjától, Micaelától tanult meg táncolni, valamint a nagynénjétől, Juana la Faraonától (aki szintén feltűnik a Holdnővérben). Az apja híres gitáros volt, akit El Chinóként (a Kínai) ismertek, és ő buzdította a lányát arra, amikor az négyéves volt, hogy hivatásos táncos legyen. Carmen hamar nagy hírnévre tett szert, és a rajongói hamarosan a La Capitana (Kapitány vagy Vezető) névvel illették.

Carmen tízévesen ismerkedett meg élete nagy szerelmével, Sabicasszal. Amikor a férfi először látta táncolni, a lány teljesen elvarázsolta őt: „Természetfelettinek tűnt nekem… Sosem láttam senkit úgy táncolni, mint ahogy ő tette. Nem tudom, hogyan csinálta, egyszerűen nem tudom!”

Sabicas és Carmen közös albumot is készített – bár Carment elsősorban táncosnőként ismerte a világ, igen szenvedélyesen énekelt.

Carmen nagyon kis termetű volt, alig százötven centiméter magas, de erős és izmos testtel áldották meg az égiek. Noha a lábfeje akkora volt, mint egy gyermeké, olyan erővel tudott dobogni, hogy egyszer áttörte a színpad deszkáit. Különlegesen táncolt, hipnotizálta és elkápráztatta a közönségét. A duendét, a flamenco őserejét testesítette meg.

Miután Carmen a cuadrójával – a zenészekből, énekesekből és táncosokból álló társulatával –Európa-szerte turnézni kezdett, felívelt a csillaga.

1936-ban a cuadro Madridban lépett fel, amikor a nacionalisták megpróbálták átvenni az irányítást a városban, illetve kezdetét vette a spanyol polgárháború. Több legenda szól arról, hogy a társulat miként szökött el Portugáliába – ezek egyike inspirálta a Holdnővérben olvasható történetet.

Miután meghódította Dél-Amerikát, az Egyesült Államokat vette célba, ahol nagy riválisa, La Argentinita hatalmas hírnévre tett szert.

A folyamatos utazás és az összezártság megterhelte Carmen és Sabicas kapcsolatát. Carmen égett a vágytól, hogy feleségül mehessen a férfihoz, de az sosem kérte meg a kezét. Még az is megesett, hogy előadás közben vesztek össze egymással, és Carmen a performansz közepén leviharzott a színpadról Mexikóvárosban. Sabicas 1945-ben elhagyta őt, és Mexikóban maradt.

Carmen 1950-ben visszatért Spanyolországba, ahol hozzáment a payo (nem cigány) gitároshoz, Juan Antonio Agüeróhoz. Tovább turnézott világszerte, albumokat és filmeket készített, közben több doboz cigarettát szívott naponta, és alig evett (a kedvencét, a szardíniát leszámítva).

Carmen és a férje, Juan Antonio Agüero.

1963-ban Mexikóvárosban összeesett a színpadon. Juan Antonio meggyőzte arról, hogy vissza kell térnie Spanyolországba, ahol veseelégtelenséget állapítottak meg nála. Carmen néhány hónappal később, Juan Antonio kezét fogva hunyt el beguri otthonukban. Halálát az egész ország gyászolta, és ezrek zarándokoltak a hegyi úton a házhoz, ahol Carmen eltávozott az élők sorából.

Carmen egyik filmjének, az 1963-as Los Tarantosnak a plakátja. Ő már nem élte meg, hogy a mozivásznon láthassa.